Hónap: 2013 április

death to bullshit

Elgondolkodtató összeállítás arról, milyen információ dömpinggel kell szembenéznie ma az embereknek. Nem utolsó sorban arra is rávilágít, hogy majd a gyerekeinkre kb. mi vár, ha figyelembe vesszük az elmúlt két (!) évet. Bár a 136 slide soknak tűnhet elsőre, de érdemes végiglapozni, néhány perc kell csak hozzá. It’s in English.

biciklistáink

Balázs nemrég kapott egy igazi, pedálos biciklit a születésnapjára. Időutazásra nem volt szükség, csak arra gondoltunk, ha már itt a jó idő, akkor ne tartsuk vissza még egy hónapig, mikor addigra már vígan tekerhetne. Természetesen ő sem haragudott meg, hogy hamarabb megkapta 🙂

Az első próbálkozások során még gyorsan vesztett a lelkesedésből, konkrétan meg is állapította, hogy nagyon örül a biciklinek, és majd amikor akkora lesz, mint Peti, akkor ő is fog biciklizni, addig jó neki a roller. Aztán egy kis kommunikációval átlendítettük ezen a holtponton. Tehát volt az első alkalom, amikor megkapta, aztán vasárnap volt egy kis gyakorlás a Dédi utcája körül, és tegnap elmentünk biciklizni a kreszpályára.

Onnan hazafelé Balázs utcahosszokat tekert egyedül, és a végén egyedül állt meg!

Mondanom sem kell, mennyire boldog vigyor ült az arcán. Peti is nagyon jó fej volt, magától nagy lelkesedéssel dicsérte Balázst, hogy hű apám, meg bakker milyen ügyes vagy és ehhez hasonlók 🙂

Persze a másik biciklistánkról sem szabad elfelejtkeznünk.  Tegnap, amíg Balázs gyakoroló köreit futottatekerte, addig Peti mint az őrült száguldott körbe-körbe a pályán. Anyukája rászólt, hogy pihenjen is egy kicsit, mire ő: “Most nem lehet, mert az Olimpiára készülök!”

Ezek a képek nem tegnap készültek, mert akkor nem volt nálunk a technika, de témába vágnak.

Balázs bográcsozik

Vasárnap Balázs nagyon lelkesen főzött pincepörköltet (vagyis porkoltot), fűszerezett, két kézzel kezelte a bográcsot, piszkálta a tüzet, ahogy kell (illetve annál valamivel gyakrabban). Természetesen jó ízűen meg is ebédelt belőle, illetve a maradékból tegnap este vacsoráztak Petivel, fejenként laza 2 tányérral tüntettek el. Egészségükre! 🙂

óvodai nyíltnap

A múlt héten nyílt napon jártam az óvodában. Az óvónénik szerint ez lehetőséget ad arra, hogy a szülők lássák, milyen sokat okosodtak a gyermekeik az elmúlt évben. Gondolom a legtöbb szülő otthon nem találkozik a gyerekeivel, és ezért ezzel nincs is tisztában 🙂

Sajnos végig nem tudtam maradni, de azért így is nagyon jó volt. Bepillantást engedett kicsit az óvodai mindennapokba, még ha nyilvánvaló is volt, hogy ez most egy demó nap, és a sima hétköznapok közel sem ilyenek. (kezdve azzal, hogy most egyszerre volt mindkét óvónéni plusz a dadus, stb.) Ja, és a gyerekek tényleg nagyon ügyesek, és teljesen szabadon és kreatívan gondolkodnak a feladatok megoldásakor, ami sokszor zavarba is hozza az óvónéniket, mert nem azt a választ kapják a kérdéseikre, ami a “jó válasz”, vagyis amit várnának. Ezt nem is mindig kezelik a legjobban, de ugye az vesse az első követ…

Összességében jó kis közösség ez, Balázs jó helyen lesz itt még 2 évig (de soknak tűnik most leírva), Peti pedig biztosan talál hasonló jó csapatot az új osztályában (amiről még nincs hivatalos információnk, de szólok ha már lesz, most péntekig kellene tájékoztatást kapnunk).

Nyílt nap képekben:

állati etetés

Ma a vadasparkban jártunk, ahol a gyerekeknek igazi kalandban volt részük. Ők gondoskodtak arról, hogy az állatok hozzájussanak az ebédjükhöz. Mi több, még menüt is ők válogatták össze. Például ma Balázs Peti segítségével döntötte el, hogy az indiai antilopok milyen zöldséget egyenek ebédre. Azt is megfigyeltük, hogy a kenguruk például nem kedvelik a fekete retket, a kislibás ludak pedig a látogatókat, még akkor sem, ha salátát hoznak.

Ezen kívül még vetélkedtünk is, amiben családilag a fantasztikus utolsó helyet sikerült megszereznünk, mert Katának a növények illatának bekötött szemmel való felismerése nem ment, nekem pedig a lufieldurrantás. Balázs viszont ügyesen dobálta a tollat, Peti pedig nagyszerűen vizsgázott “activity mutogatásból”: elkezdett ugrálni, Kata rákérdezett valamit, Peti pedig megszólalt, “Nem, kenguru!”, amivel le is zárult a vetélkedés. Azért az 5. helyezett is kapott díjat. A nyeremények között válogatva Peti nagylelkűen felajánlotta nekem a páviánt ábrázoló kulcstartót … vettem az adást 🙂

Összesen szerintem 3 órát töltöttünk ott, éppen csak a kis oroszlánról csúsztunk le, de az etetés jó csere volt. A fiúk olyan helyeken jártak, ahová más látogató csak kívülről nézhet be! Csináltunk képeket is, lehet nézni, milyen volt a felszolgálás ma ebédkor a vadasparkban.

iskola

Tegnap Anyukája segítségével Peti beiratkozott* a kinézett iskolába. Innentől kezdve csak várakozni lehet, ha minden igaz, akkor április 26-án (vagy addig?) lesz végső eredménye a beiratkozásnak. Utána lehet örülni, vagy fellebbezni, vagy intézkedni.

* Pontosabban jelezte beiratkozási szándékát, mert az én szótáramban a beiratkozás nem azt jelenti, mint a mai általános iskolai szógyakorlatban.

Ugye kötelezően be kellett jelölni az iratkozáskor, hogy erkölcstan vagy hittan oktatásban részesüljön majd a gyermek. Utóbbi esetben azt is meg kellett volna adni, hogy milyen egyház hittanoktatását tartjuk kívánatosnak, amellyel együtt ahhoz is hozzájárulunk, hogy átadja az iskola a gyermek nevét az adott egyháznak. Pontosan minek is? Mindegy, nincs jelentősége, csak egy kicsit erősnek tartottam.

Mondjuk én már a “kötelező” és “erkölcs” szavak kapcsolatát is kicsit furcsának tartom, mert az erkölcs nem lehet kötelező.  Persze én meg tévedhetek. Amúgy meg ha valóban komolyan vesszük a két új kötelezően választható tananyagot, akkor nem látom be, hogyan lehet “vagy” módon elválasztani őket. Mintha a hit és az erkölcs kiváltanák egymást?

Gondolom majd megfelelő erkölcs/etika képesítésű oktatók hiányában amúgy is a hittant oktató személy tartja mindkét foglalkozást, olyan módon, ahogy ő jónak látja.

Ez az egész legfeljebb csak arra jó, hogy már kisiskolás korunkban megossza a gyerekeket, akiknek a szülei saját világnézetük alapján így vagy úgy döntöttek…