Balázs nemrég kapott egy igazi, pedálos biciklit a születésnapjára. Időutazásra nem volt szükség, csak arra gondoltunk, ha már itt a jó idő, akkor ne tartsuk vissza még egy hónapig, mikor addigra már vígan tekerhetne. Természetesen ő sem haragudott meg, hogy hamarabb megkapta 🙂
Az első próbálkozások során még gyorsan vesztett a lelkesedésből, konkrétan meg is állapította, hogy nagyon örül a biciklinek, és majd amikor akkora lesz, mint Peti, akkor ő is fog biciklizni, addig jó neki a roller. Aztán egy kis kommunikációval átlendítettük ezen a holtponton. Tehát volt az első alkalom, amikor megkapta, aztán vasárnap volt egy kis gyakorlás a Dédi utcája körül, és tegnap elmentünk biciklizni a kreszpályára.
Onnan hazafelé Balázs utcahosszokat tekert egyedül, és a végén egyedül állt meg!
Mondanom sem kell, mennyire boldog vigyor ült az arcán. Peti is nagyon jó fej volt, magától nagy lelkesedéssel dicsérte Balázst, hogy hű apám, meg bakker milyen ügyes vagy és ehhez hasonlók 🙂
Persze a másik biciklistánkról sem szabad elfelejtkeznünk. Tegnap, amíg Balázs gyakoroló köreit futottatekerte, addig Peti mint az őrült száguldott körbe-körbe a pályán. Anyukája rászólt, hogy pihenjen is egy kicsit, mire ő: “Most nem lehet, mert az Olimpiára készülök!”
Ezek a képek nem tegnap készültek, mert akkor nem volt nálunk a technika, de témába vágnak.
