Címke: recept

Most is az volt a cél, mint legutóbb a pisztránggal, hogy a melegben ne kelljen hosszan a tűzhely mellett állni. Az alapanyagok 4 szép szelet tarja és 1 kg újkrumpli voltak.

A húst egy órára gyorspácba tettem: bors, mustár és olívaolaj. A krumplikat csak megmostam, félbevágtam és a tepsiben összeforgattam egy kis sóval, rozmaringgal és kevés olívaolajjal. Rátettem a húst és 1 órát sütöttem, az első felében fólia alatt.

Kétszer ebédeltünk belőle, máskor is csinálok ilyet. Így nézett ki sütés előtt és utána:

Avagy két pisztráng az nem pisztráng. Legalábbis ezt mondta Peti a vacsora végén, finoman rákérdezve, hogy lehet-e többet is venni pisztrángból kettőnél. Megnyugtattuk, hogy lehet. 🙂

Az elkészítés és a képek: pisztráng zsályás vajban részletei…

Valamelyik péntek este a boltban nézelődtünk, milyen felvágottat vagy egyéb hústerméket vegyünk a gyerekeknek vacsorára. Mivel egyiktől sem voltam elájulva, gyors elhatározással vettem 4 szép szelet tarját helyette, amelyet otthon villám módszerrel készítettünk el, a fiúk nagy örömére. A kis mézzel elkevert mustárral bekent, sózott tarjaszereletek mentek a forró minimál olajba, közéjük a fokhagyma. Amíg szépen átsültek, felaprítottam a zöldségeket. Miután a húst tányérokra szedtük, a fennmaradó mézes-mustáros szafttal nyakonöntöttük a feldarabolt zöldségeket, így megvolt a dresszing is. Balázs kétszer kért a salátából! (ez most paradicsom, vajretek és kukorica elegye volt).

Néhány kép a készülésről és a kész ételről. Két embernek az egész kb. 15 perc, mindenestől.

Ez most már annyira jól sikerült (de komolyan), hogy rögzítem a kalács receptemet, és mostantól a különféle töltelékekkel, ízesítéssel operálok majd. A következő tuti, hogy mákos kalács lesz. Ha valakinek van kedve kísérletezni, akkor én így sütök kalácsot:

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt
• 20 dkg rétesliszt
• 3 dkg élesztő
• 2 dl tej
• 1 pohár (175 gr) kefir
• 6 evőkanál cukor
• 5 dkg margarin, még jobb ha vaj
• némi só
• 1 tojás

A töltelékhez ebben az esetben 1 nagy érett banán, egy nagy marék mazsola és egy jó löttyintésnyi rum szükséges.

Így csinálom:

A cukrot a tejbe szórom és futásnak indítom az élesztőt. A kimért liszteket összekeverem egymással meg a sóval. Amikor az élesztő már elszaladt, a tejhez adom a margarint és a kefirt is. Ebből szép tésztát gyúrok, épp ha kicsit visszaüt, akkor jó, nem kell olyan keménynek lennie, mintha kenyeret sütnénk. A tésztát letakarom és hagyom, hogy a duplájára keljen.

Közben a tölteléket előkészítem: ez roppant egyszerű, mazsolát a rumba dobom, a félkarikákra aprított banánt pedig szintén hozzáadom. Néhány perecenként átforgatom, hogy minden darabnak legyen lehetősége részegedni.

A megkelt tésztát kettéveszem, kinyújtom és elosztom rajta a tölteléket, majd szorosan feltekerem. A két rúdból már csak fonni kell. Lehetne háromba is venni, akkor sokkal szebb lenne a végeredmény, viszont az már nagyon macerás nem elég férfias. A macsó kalács két fonatból készül. Az összekevert egész tojással alaposan megkenem és mehet is a 200 fokra előmelegített sütőbe. Kb. 60 perc alatt szépen átsül, figyelem úgy 40 perctől, hogy ha a teteje túl gyorsan barnul, akkor teszek rá sütőpapírt, nehogy megégjen.

Amikor kész és kivettem, a maradék tojással vagy egy kis tejjel még egyszer átkenem. Voilà! Kész a finom kalács mindenki örömére. Ja, még egy óráig mindenki fogja vissza magát, annyi időt illik adni neki, mielőtt megszegjük.

Az enyém ilyen lett, ez már persze csak a fele, a másik felét valaki megette 🙂

Ez volt az idei karácsonyi vacsora nálunk, és mivel osztatlan sikert aratott az egész család körében, megosztásra érdemesnek találtam. Már csak annál is inkább, mert igazából egy kevés munkával, egyszerűen elkészíthető ételről van szó, ami egészen fenséges és még csak drágának sem mondanám, pláne, ha valamilyen ünnepi alkalomról van szó. A leírást lehet, hogy bő lére eresztettem, de tényleg gyorsan elkészíthető (csak a sütés tart tovább, de közben nem kell rá figyelni, lehet mást csinálni).

Hozzávalók:

• 6 kacsacomb (egész)
• 4 szép narancs
• 1 üveg irsai olivér, vagy más gyümölcsös száraz fehérbor
• némi étkezési keményítő
• só, bors

Elkészítés:

A sütést megelőző napon előkészítjük a húst és egy napig a pácban pihentetjük a hűtőben. A kacsacombokat megtisztítjuk és lekanyarítjuk róluk a felesleges zsírt. A levágott zsíros részeket egy edénybe csoportosítjuk és nekiállunk kisütni a kacsazsírt. Amíg szépen nyugisan pöfékel és töpörtyűsödik  a combokat ízlés szerint besózzuk és elhelyezzük abban az edényben, amiben majd a hűtőbe kerül. A fehérbort felbontjuk, és óvatos kóstolással meggyőződünk arról, hogy megfelelő lesz-e a páchoz. Amikor látszólag kisült minden zsír, ami kisülhetett, kiszedegetjük a töpörtyű kezdeményeket és félretesszük. A zsírba belereszeljük két narancs héját (mindenki hite és vérmérséklete szerint tisztítsa meg előtte) és utána belefacsarjuk a levét is mindenestől, nem kell szűrni. Ehhez hozzáadunk még 1-2 dl fehérbort, őrlünk bele egy kis borsot, tényleg csak egy kicsit, és hagyjuk, hogy az egész rottyanjon egyet. Ezután úgy forrón, ahogy van, ráöntjük a besózott combokra. Amikor kicsit meghűlt, mehet lefedve a hűtőbe.

(Hozzátartozik, hogy ahol én veszem a combot, ott nem vacakolnak a comb zsírtól való tisztításával, tehát, kb. 6 dl kacszsírunk maradt vissza a főzés végére. Ha nem ilyet kaptok, akkor lehet, hogy ki kell pótolni egy kis kacsazsírral is a történetet).

Aznapi feladataink véget is értek, már csak annyi dolgunk van, hogy az edénybe kicsit visszadobjuk a töpörtyű kezdeményeket és tényleg ropogósra süssük. Kész is a kellemes vacsora, amihez csak egy kis friss kenyér kell, meg 1 pohár a fehérborból. Azért utóbbiból 2-3 dl még maradjon a másnapi munkához is!

Másnap elővesszük a combokat, reméljük jól kipihenték magukat. Nincs sok dolgunk vele. Mindenestől (combok, teljes pác/zsír) áttesszük egy tepsibe vagy más sütőalkalmatosságba, combokat bőrrel lefelé, és mehet a sütőbe, ahol lefedve sütjük kb. 180 fokon, amíg a húst már elég puhának érezzük. Közben készítsük elő a megmentett fehérbort, reszeljük le még két narancs héját és filézzük ki a húsát.

Amikor a hús már puha, vegyük ki a sütőből. A combokat átmenetileg kiemelve a pác/zsír nagy részét szedjük át egy lábosba, annyit hagyjunk a tepsiben, amin nem sül majd nagyon le a comb. A combokat most már bőrrel felfelé és fedő nélkül visszaküldjük a sütőbe. A cél, hogy a bőrös része ropogósra süljön, ezért figyeljünk rá.

Közben a lábosban a páchoz hozzáadjuk a maradék fehérbort, a narancshúst és héjat, és összeforraljuk. Hozzáadunk egy kis étkezési keményítőt. Ez egyelőre csúnyán néz ki, de ha már nem tűzforró a mártás, akkor kellemes homogénebb megjelenést kölcsönöz neki, lásd a fotón. Ha a mártás nem már rotyog, akkor egy tálalóba kanalazzunk át a gyümölcsösebb részét, annyi zsírt kiszűrve, amennyit jónak tartunk.

Ha ropogós a comb és kész a mártás tálalhatunk. Köretnek burgonyakrokettet ajánlok hozzá, és a képeken is látható Henkell pezsgőt. Utóbbi nagyon jól kiegészíti ezt finom fogást. Jó étvágyat!

Így fest, amikor kész, illetve tálalva:

Új kedvenc vacsora feltétünk, a háztáji májas. Összetétele: 75% csirkemáj, 14% tejföl, 9% darált sertéshús, 2% zsír (kacsazsír, libatepertő) só, bors. Nyomokban vöröshagymát tartalmaz. Fokhagymát is felhasználó üzemben készült.  Valahogy így … házimájas részletei…