Wanderlust (2012)

Hát ez egy nagyon könnyű darab. Majdnem el is fújja a szél, de azért a színészek megmentik annyira, hogy egyszer meg lehet nézni. Teljesen komolytalan (ami nem baj) és csupa klisé (ami baj) vígjátékról van szó. Vannak jó pillanatai, megmosolyogható jelenetek, néha még talán nevettem is.  Ja, és említettem, hogy fárasztó is? Agymosásnak egy alkalommal ez is megfelel. Ennyi, nem több.

Amúgy a hátteret az a kérdéskör adja, hogy mi a jobb, civilizációban élni, munka, város, stb. ennek előnyeivel és hátrányaival, vagy inkább olyan természetközeli kommunában, ahol minden kicsit másabb, mint amit átlagosnak tartunk. Ja, persze a válaszhoz a film megtekintésével nem jutunk közelebb, de megláthatjuk, miért nem tesz jót az autónknak, ha kölcsönadjuk egy olyan embernek, aki minden este füvet szív a többiekkel és nem látja a problémát abban, hogy a tavon keresztül szeretné lerövidíteni az utat.

Cápeti és Cábalu

Élnek, mint hal a vízben, legalábbis szerintem ez szűrhető le a következő rövid fotó összeállításból. Balázs pedig még a hajvágáshoz is hozzájárult, ami ellen vasárnap még teljes erővel tiltakozott. Mi több, utána még a haját is megmoshattuk!

Közben a képekkel is kavarnom kellett kicsit, mert a fényképezőnk újrakezdte a számolást, megvolt az első tízezer fotó … az első képet 2010. októberében készítettük vele. Nem rossz termés.

The Chef (2012)

Habkönnyű francia bolondság, egy kis bodzaecettel. Jean Reno főz, kell még ehhez hozzátenni valamit? Talán még annyit, hogy történet hasonlósága egy másik séf történetéhez, nos, legalábbis kísérteties. Tele van ételekkel, amiket most rögtön, és persze olyanokkal, amit bottal sem. Könnyű esti desszertnek egész kellemes, egy pohár bor mellé.

első októberi kenyerünk

A hétvégére gondoltam kenyeret sütni szombaton, a szokásos módon, kenyérsütőben. Aztán a kenyér másként gondolta, és némi kitérők után a sütőben kötött ki. Addigra másfélszeresére nőtt, így az eredmény a szokásosnál lényegesen nagyobb, 1,4 kg-os lett, de nem ez a lényeg.

A lényeg az, hogy bár már korábban is kacérkodtam vele, hogy a sütőben kellene sütni, ezután biztosan csak ott fogok. Na jó, sokkal többet fogok ott kenyeret sütni, mint eddig. Az eredmény össze sem hasonlítható a kenyérsütő sütésével, bár azokat is kedvelem.

Kicsit majd többet kell foglalkozni a kenyér formázásával, például hogy ne legyenek hajtások a tésztában, mert a sütőben most így egy cseppet  szétnyílt, de hát nem voltak ideálisak a körülmények. Legközelebb már remélem kicsit nyugisabb feltételek mellett állok neki.

Egyébként ez egy 40 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt + 50 dkg finomliszt keverékéből készült kenyér, egyelőre még élesztős változatban. Ez lesz a következő lépés, mármint hogy kovászra váltsunk. Még a héján is dolgozni kell, bár most is spricceltük vízzel, de majd kicsit gyakrabban kell sütés közben, hogy több fényt kapjon.

Azért az eredménnyel elégedettek vagyunk és ami a lényeg, a fiúknak is nagyon ízlett! 🙂

A végeredmény (a ledarabolt részek azért vannak így szétesve, mert még pihentetni kellett volna, de nagyon éhes volt már mindenki, mire kisült, ma már szépen szelhető volt):