postproduction – The Hobbit

Amikor már azt gondolnánk, hogy mindent láttunk. Például biztos, hogy a film zenéjére sosem gondolok többet csak úgy, hogy az is klassz volt. Azt látni, hogy egy-egy ismerősen csengő dallamban 93 ember vesz részt … és akkor ők még csak a zenészek.

Még midig elég felfoghatatlan, hogy kb. 1000 ember (persze nem állandóan) 3 teljes évig dolgozott azon, hogy láthassuk ezt a csodálatos mesét. Jó, három teljes estés mozi születik ennyi időt alatt, illetve mégsem, mert azért a másik két film utómunkálatai majd csak jövőre kezdődnek. Ha hihetünk Jacksonnak, akkor az első  film is csak a premier előtt 2 nappal kerül dobozba.

És akkor a lényeg, az új videóblog az utómunkálatokról (gondolom egyben az utolsó ehhez a filmhez):

Looper (2012)

Nos, megint egy film, amit csak ajánlani tudok, nekem nagyon bejött. Az alapján, amit előzetesen tudtam róla, arra számítottam, hogy majd ezt is telerakják céltalan lövöldözéssel, mint legutóbb a The Surrogates cimű filmet (az volt Willis legutóbbi sci-fi vonalú filmje).

Már az előzetes kritikák is jót ígértek, és nem kellett csalódni, jó hangulat, jó alakítások (különösen ahogy az egyik színész adja a másik fiatalkori énjét, azt szerintem díjazni lehetne). A történetről sokat nem szeretnék mondani, mert akkor ti is meglepődhettek, nem minden arra ment, amerre gondoltam volna. Talán kicsit leül a közepén, de ennyit még el lehet neki nézni, mert tulajdonképpen egyszer sem ment át vontatottba.

Közben és utána kellemesen el lehet gondolkodni, az ok-okozati kérdéseken, kinek a cselekedeti hogyan hatnak a szálakra, sorsokra, meg hogy milyen morális kérdéseket vet föl alapból is az időutazás lehetősége.

a gyerekek szeretik a palacsintát, emeletesen is

Gondolom, ezzel még nem leptem meg senkit. Na de hogy mennyire? Valószínűleg még azzal sem. Lényeg a lényeg, egyik este arra a felfedezésre jutottunk, hogy akadt némi tejszín a hűtőben, amit néhány napja akkor már illett volna elhasználni. Mivel semmi baja nem volt még, Kata gyorsan keresett valami felhasználási módot.

Ebből lett az almás-tejszínes palacsinta. Mint kiderült, a gyerekek ezt is kedvelik, különösen, ha tortát építünk belőle, és az emeletek közötti átjárást citromos, fahéjas tejszínnel könnyítjük meg. Azt hiszem a tejszín másik fele a tésztába került, meg az 5 reszelt alma is. Mindkét felét kisütöttük, 12 lett belőle. Kicsit hamarabb el is készült, mintha ugyanennyi alapanyagból mondjuk 40 hagyományos palacsintát kell sütni.

Bőven maradt másnapra is, amikor egy kis vaníliapuding kellemesen feldobta a másnapos palacsinta hangulatát.

fehér és rozsos kenyér, petrezselymes májas

Lehet, hogy már unjátok, de én még nagyon élvezem. Szóval ismét kenyér, az elmúlt nyolc nap két kenyere. A fehér jött előbb, a rozsos vége ma vacsorára fogyott el. Szombati sütés volt, de még teljesen élvezhető. Különlegessége az eddigiekhez képest, hogy nagyobbra készült, kisülve 1,4 kilós vekni lett belőle.

Szintén érdekesség, hogy tegnap néhány szeletből próbáltunk pirítóst készíteni, hogy annak is megkóstoljuk. Hát, nem nagyon sikerült. A kenyérpirító keményen dolgozott: egy szabvány idő a max. fokozaton (ami elég szokott lenni egy vékonyabb szelet kenyérnek) tulajdonképpen csak felmelegítette, de szárítani még nem bírt rajta. Majdnem dupla idő után, kezdett hasonlítani, de ropogós még így sem lett. Nem tudom, pontosan ez mire utal, de jó jelnek vettem, hogy nehezen szárad ki a kenyér.

A lenti szendvicsen a petrezselymes májas is saját a rozsos szeleten, de a zöldségeket még nem én termesztettem 🙂 Sebaj, ami késik, nem múlik.

Ja, persze a bor is mást dicsér, de nagyon, azaz melegen 16 fokon ajánlom: Maczkó Merlot 2009.

In Bruges (2008)

Bruges: egy nagyon jó angol film helyszíne és egy olyan város, amiről előtte sosem hallottam, de most már szívesen eltöltenék ott néhány napot, ahogy a filmben mondják öreg épületek nézegetésével, belga söröket kortyolgatva. A film egyébként mondjuk bűnügyi dráma kategória, fekete humorral fűszerezve. Aki még nem látta, az ennél többet ne is tudjon róla, amikor nekiül. Ja, egy fontos dolog. Sokat használnak benne egy f-betűs szót, így aki arra érzékeny, annak nem ajánlom.

A fentiekből gondolom összeáll a kép, hogy a poénok ellenére ez bizony nem egy vígjáték, tehát ne könnyed esti szórakozásnak válasszátok.

Azt se rettenjen el tőke, aki alapból nem bírja Colin fejét, mert itt megmutatja, hogy nagyon jó színész.

In Bruges
In Bruges

 

the hobbit

Befejeztem a filmnézést megelőző kötelező újraolvasást. Meg kell hogy mondjam, ismét remekül szórakoztam. Már csak harminckettőt kell aludni, és akár a filmet is nézhetjük, legalábbis az első részt.

A törpés könyvet letéve egy másik törpés könyv következik, konkrétan a The Fate of the Dwarves. Na, még azt el bírnám viselni, ha 4-5 év szünet után Jackson producerként nekiállna filmet csinálni a ebből a történetből, és mondjuk rábeszélné del Toro-t a rendezésre, ha már a Hobbitot visszamondta. 🙂

Még egy kis kedvcsináló az előbbihez:

Látszik, hogy Dwalin számára az ivás komoly dolog...
Látszik, hogy Dwalin számára az ivás komoly dolog...
hegyen-völgyön át
hegyen-völgyön át

 

I've got the key!
I've got the key!
mi vagyunk a rosszfiúk
mi vagyunk a rosszfiúk

The Hunter (2012)

Elég későn kezdtem nézni, gondoltam majd elálmosodom rajta és megyek aludni. Hát nem így lett, végig lekötött. Lassú film, de egyszer sem éreztem unalmasnak. Dafoe ismét megmutatja ebben a szerepben, hogy mekkora színész, persze nagyon testhez álló is neki a karakter. A filmről sokkal többet nem mondanék, nézzétek inkább úgy, hogy minél kevesebbet tudtok róla, én is úgy ültem neki. Bár egy-két ponton lehetett volna jobb is, összességében ajánlom, mert olyan különleges hangulata van, ami a mai filmes felhozatalban különlegességnek számít.