Tegnap este kisült a második kenyér. Ez már a hosszú távra tervezett kovásszal készült, nem azzal, amivel az első vekni. További különbség, hogy ez most fehér kenyér, BL80-as lisztből, mondjuk némi álszerénységgel, hogy igazi házi kenyér. 90 dkg-s volt a kisült kenyér. Csak ma reggel szeltem meg, ezért a képek is csak most lettek meg.
Természetesen ebből a sütésből is tanultam, persze ugye alapvetően más volt a tészta is, a kovász is. Minden esetre ez a kenyér mérföldekkel közelebb áll ahhoz, amit szeretnék elérni. Majd a 20., 30. már magabiztosabban, még jobban sikerül.
Amin még dolgozni kell:
- jó lenne kicsit még vastagabb héj
- ki kellene találnom, hogyan tudom a tárolás során minél tovább megőrizni a héj eredeti ropogósságát
- plusz ezen a tésztán is variálok kicsit legközelebb, de azt már tudom, hogyan
Azért a mostani sütés végeredménye is egy nagyon jó ízű (semmi élesztő, nem savanyú), könnyű, frissen ropogós héjú fehér kenyér. Majd lassan leírom azt is, mit hogyan, illetve hogy milyen röhejesen olcsó, ha nem számoljuk a belefektetett időt. Ami meg ugye élvezet, a kenyér hosszas gondozása után egészen más érzés megkenni egy szeletet, mint a pékségben vásárolt kenyérnél.
Teljesen egyetértek a záró gondolatokkal! Engem is folyton piszkál, hogy sütni kéne és nem a kenyérsütőben. 😉 Talán újra rászánom magam, bár így tanév közben nem sok érkezésem van rá. 🙁