Esküvő a hegy tetején

Szombaton 11:30-kor az Oktogon mellett találkoztunk Petráékkal és Gonda Ákossal, hogy részt vegyünk Zsófi és Gábor esküvőjén és az azt követő lagziban.

Képes élménybeszámoló következik.(A képek néhol hangulatukban, jók, minőségüket a körülmények befolyásolták.)

Nagyon profin érkeztünk (Attilának hála sofőrrel), kb. 11:20-ra már az esküvő helyszínén voltunk, a Terézvárosi Anyakönyvi Hi… épülete előtt. Itt idősb Gábor fogadta az érkezőket nagy lelkesedéssel. Hamarosan Petráék is befutottak és kicsivel később, de még időben Gonda Ákos is megérkezett.

Igazából teljesen időben, mert a házasulandók elkéstek, de nekik ugye megengedett volt.

A ceremóniáról majd részletekben inkább szóban, és főleg majd Katától, aki szívesen mesél ruháról, egyező mintázatú zsebkendőről, kendőkről, ilyenekről. A háttérzenét Zsófi húga szolgáltatta gitárkíséret formájában. Minden rendben volt, Gábor jó hangos igent mondott. A gyors gratulációt követően Gáborék leléptek, mi pedig ott álltunk kb. 4 szabad órával, némileg éhesen.

Így egyenes út (némi kitérővel) vezetett a Paulay Ede utcába, ahol mindenki emlékezni vélt, hogy az ott található 3-4 étterem és vendéglő valamelyike egész biztosan jó hely, megfelelő lesz egy könnyű ebédre, amivel kihúzzuk estig. Rövid helyzetelemzést követően a Bohémtanya mellett döntöttünk. Valószínűleg utoljára, de ezt persze akkor még nem tudtuk. Az ebéd minőségét hosszan nem ecsetelem, viszont pont ez a körülmény remek szórakozási alapot nyújtott itt és egy aznapi későbbi állomáson is.

A gyors ebéd (tényleg gyors, mert nem tartott sokáig elfogyasztani) után két teljesítendő feladat merült fel:
– kávé
– sütemény
Ezt valamiért már nem itt gondoltuk elfogyasztani, így kicsit bandukolás után végül  a süti félig teljesült, a kávé pedig arra a sorsra ítéltetett, hogy majd némi autózás után már a Hármashatár-hegyi Fenyőgyöngye étteremben rendeljük meg.

Hegyre érve letettük az autókat és leteszteltük a hely desszert és kávé kínálatát. Kilépve bíztunk benne, hogy gasztronómiailag innen aznap már csak felfelé haladunk. Mivel még volt egy kis időnk a fél ötre hirdetett találkozóig (a Fenyőgyöngye előtt), felautóztunk a lagzi helyszín előtti parkolóba, hogy az autókhoz hajnalban már ne kelljen legyalogolni és miután egy kicsit bizonytalanul próbáltuk megtalálni a Hangárt, hátha már látunk 1-2 bográcsot, visszasétáltunk a lenti parkolóba.

Mire leértünk már éppen az áldomást itták, de nem maradtunk ki semmiből, megkóstoltuk a finom barack- és szamócapálinkákat, amihez házi pogácsát kínált Zsófi édesanyja. A menet innen indult neki a kb. 45 perces sétának fel a Hangárhoz. Mindenki játszóruhában volt, kivéve az ifjú párt (bár Zsófi persze azért aláöltözött a ruhájának).

Felérve meghallgathattuk a zarándokok eskütételét is, amely így hangzott:

Én, Zsófi, fogadom neked, hogy:

• Ébredés után hátizsákomat csendben készítem elő.
• Szomjadat hűs vízzel enyhítem.
• Nem csüggedek, ha estére szállást nem lelünk.
• Sátorban kettőnknek otthont teremtek.
• Pihenőnket minden kilátónál megtartom.

Isten engem úgy segéljen.

Én, Gábor, fogadom neked, hogy:

• Emelkedőn kedves szavakkal bíztatlak.
• Vízhólyagjaidat Betadine-nal kezelem.
• Fáradtságodat csókokkal és csokikkal enyhítem.
• A jelzéseket és a térképet követem.
• Zarándok-öltözetem magam mosom.

Isten engem úgy segéljen.

Ezután mindenki bevonult a Hangárba, elfoglalta asztalát és pezsgő kíséretében végighallgatta a 3 örömapa köszöntőjét. A díszítés finomságaival kapcsolatosan ismételten a lányok kikérdezését javaslom. Részemről annyi, hogy kellemes volt a hely hangulata, illet az ünnepeltekhez.

Ezt követte a vacsora, melynek gerincét az előzetes infóknak megfelelően különféle bográcsos csodák (pörköltek és tokány), valamint a köretek és savanyúságok alkották. Az aprósütemények már mellé voltak terítve, de nekem nem volt hozzájuk szerencsém.

Szinte rögtön vacsora után a húrok közé csapott a közvetlen társaságunkban azóta nagy népszerűségnek örvendő Csipesz zenekar, amely sajnos azonban szerintem a közönség nagy részét nem kápráztatta el a zseniálisan előadott blues, rockabilly dalaival. Nekünk mindenesetre nagyon tetszett, volt tánc és ugrabugra, meg minden. Rosé-fröccs is volt szerencsére. Ja, és a koncert két blokkja között még egy kis tortát is hoztak.

Csipesz után jött az este *vendége, az előadóművészként szebb napokat is megért Hevesi Tamás, aki bő félórát szórakoztatta a nagyérdeműt, sokkal több vendéget állítva fel az asztaloktól, mint amennyit a Csipesznek sikerült a fergeteges előadásuk ellenére. Nagyon erős volt a haknifaktor.

Ezután már egy olyan DJ következett, akit szerintem fogunk még emlegetni, de nem biztos, hogy ez neki tetszene (alighanem az volt a csúcs, amikor a Highway to Hellt énekelte). A buli még folytatódott, de a vendégek nagyon hamar, már éjfélkor kezdtek elszivárogni, egy órára jóformán senki nem maradt, vagyis csak nagyon kevesen, fél kettőkor az örömszülők már javában bontották a díszleteket, csomagolták a megmaradt étkeket. Erről jut eszembe, hogy 11-kor még a töltött-káposzta is előkerült, amit természetesen szintén próbának vetettünk alá.

2 óra körül Petráék beültek az autóba átvészelni azt a néhány órát, mielőtt hazaindultak, mi pedig némi kavargás után a szervezett mikrobusszal lejutottunk a Moszkva térre, ahonnan ismét csak Attilának köszönhetően visszataxiztunk Halásztelekre.

Zárásnak még következzen itt az ifjú pár eljegyzésének története, néhány fotón keresztül tolmácsolva, melyek a Hangár falán voltak megtekinthetők (remélem olvasható lesz):