A mai reggel különbözött a többitől. Szinte mindenben, és ezt leginkább a gyerekek viselkedése határozta meg.
Nyoma sem volt az általános fáradtságnak, rosszkedvnek, félsüketségnek, hisztinek. Mindenki frissen kelt (viszonylag), jókedvűen öltözködött (vagy legalábbis szó nélkül tűrte az öltöztetést, ami azt jelenti, hogy én meg jókedvűen öltöztettem 🙂 ) …
Nem emlékszem, hogy mikor volt ilyen utoljára, de nagyon jól esett, szóval ha lehet, akkor próbálunk rendszert csinálni belőle. Kár, hogy semmit nem csináltunk másként, így sajnos úgy tűnik, nem rajtunk múlik. Vagy mégis?
Balázs jókedvvel ment be az óvodai csoportjába. Most komolyan. Valami nagy jót tehettem, hogy ezt kiérdemeltem, vagy a kis kobakjában változott meg valami az életfelfogásával kapcsolatban. Majd ha nagy lesz, megkérdezem tőle, de addigra sajnos már nem fog emlékezni rá. Pedig jó lenne ilyenkor a kis fejekbe látni, és igazán megérteni őket.
Lefőtt a kávé, most már csak egy kis napsütés jöhetne!