Ma Balázst köszöntöttünk, amitől ő és mi is nagyon boldogok voltunk! Itt most szeretnék megosztani néhány fotót, ami a 4. szülinapján készült. Van köztük reggeli éppen ébren, szőlő felfedezés és fújás, kalácsevés előző este direkt neki főzött meggylekvárral, vigyorgás, ovis köszöntés, tesóval pózolás, sörözőben zsugázás és pizzaevés is. Minden, ami kell. Most pedig epres tortaevés következik. Ja, meg a fotók.
Ma a vadasparkban jártunk, ahol a gyerekeknek igazi kalandban volt részük. Ők gondoskodtak arról, hogy az állatok hozzájussanak az ebédjükhöz. Mi több, még menüt is ők válogatták össze. Például ma Balázs Peti segítségével döntötte el, hogy az indiai antilopok milyen zöldséget egyenek ebédre. Azt is megfigyeltük, hogy a kenguruk például nem kedvelik a fekete retket, a kislibás ludak pedig a látogatókat, még akkor sem, ha salátát hoznak.
Ezen kívül még vetélkedtünk is, amiben családilag a fantasztikus utolsó helyet sikerült megszereznünk, mert Katának a növények illatának bekötött szemmel való felismerése nem ment, nekem pedig a lufieldurrantás. Balázs viszont ügyesen dobálta a tollat, Peti pedig nagyszerűen vizsgázott “activity mutogatásból”: elkezdett ugrálni, Kata rákérdezett valamit, Peti pedig megszólalt, “Nem, kenguru!”, amivel le is zárult a vetélkedés. Azért az 5. helyezett is kapott díjat. A nyeremények között válogatva Peti nagylelkűen felajánlotta nekem a páviánt ábrázoló kulcstartót … vettem az adást 🙂
Összesen szerintem 3 órát töltöttünk ott, éppen csak a kis oroszlánról csúsztunk le, de az etetés jó csere volt. A fiúk olyan helyeken jártak, ahová más látogató csak kívülről nézhet be! Csináltunk képeket is, lehet nézni, milyen volt a felszolgálás ma ebédkor a vadasparkban.
Szombaton Bogi és Cirill esküvőjén jártunk, valamint az azt követő állófogadáson. Az esküvő igazán szép volt, a fogadáson még meglepetés program is akadt, valamint nem utolsó sorban a gyerekek is remekül érezték magukat.
A ceremónia fél ötkor kezdődött és utána egy állófogadás keretén belül folytatódott az ünneplés. Ha Petit kérdeznétek, akkor azt mesélné, hogy ő személy szerint legalább két pohár pezsgőt ivott, és annyi süteményt és pogácsát evett, mint az állat. Balázs sem maradt el mögötte fogyasztásban, és rohangálásban sem. Mi több, ő még tűzpárbajba is keveredett néhány arra kószáló idegennel, akikről hamar kiderült, hogy ők a meglepetés a vendégek számára. Az esemény fényét ugyanis tovább emelte a Bohém Ragtime fellépése. Mármint azoké a tagoké, akiket Balázs futni hagyott 🙂 Ők a zenélésen túl egy kedves dallal is köszöntötték a friss házasokat.
Ebből a műsorból valamelyest kimaradtam, mert Kata kreatív ötlete alapján az ajándék részeként megleptük az ifjú párt egy esküvői fotóval (róluk, persze), de ahhoz intézni kellett némi nyomtatást, hogy belekerülhessen a keretbe és a csomagba.
A koncerten tehát nem voltam ott végig, de Balázsa közben mindannyiunk helyett képviselte a családot zenei vonalon, egy percig sem foglalkozott semmi mással, amíg a zenészek abba nem hagyták. Átélését a lenti képek is tanúsítják, ahogyan azt is, hogy Petinek feltehetően nem lesznek flörtölési gondjai, akkor sem, ha már nem kölyökpezsgő lesz a poharában…
Még egy dolog: Peti szeretett volna ajándékba színezni valamit Bogiéknak. Az anyukája azt mondta neki, hogy inkább rajzoljon valamit, mert azt ő csinálja, sokkal nagyobb ajándék. Peti rajzolt is, a fotók között megtekinthető. Saját kompozíció, saját kivitelezés, mi már csak a kész művet láttuk. Ja, büszke vagyok 🙂
Képekben:
Kata születésnapjának ünneplése arra is alkalmat adott, hogy a gyerkőcök megmutassák egymásnak és a nagyérdeműnek, hogy milyen komoly jelmezeket is választottak maguknak idén farsangkor. Ezek a képek akkor készültek.
Bár az elsőn még jelmez nem szerepel, de annyira jó kép, hogy azt is muszáj volt idetenni közéjük. A gitárjáték hátteréül szolgáló medvebirkózás is jó téma. 🙂
Ezen a télen, nyugodtan kijelenthetjük, össze-vissza egy nap volt, amely tél szempontjából igazán gyerekbarátnak mondható, az is inkább csak egy fél nap volt. A hó ugyanis folyamatosan olvadt, de annyira erősen havazott, hogy az néhány óra erejéig ellensúlyozta az olvadás mértékét.
Így vált lehetségessé, hogy idén is elővegyük a szánkót, amit a gyerekek már nagyon vártak. Azon a napon az alábbi fotók készültek.
Frissítés! Előkerültek az esti hóember építős képek is, amik már nálunk készültek lent az udvaron.
Vagy lehetne indians is, de a végén úgyis csak egyetlen egy maradhat. Persze nem azért, ami MacLeod számára is problémát jelentett, hanem mert csak egy parókánk van. A másik jelöltnek sörény kerül majd a fejére, mint tavaly, és ők lesznek az indián és az ő fekete lovacskája a farsangi bulin. A képeken az indián hajviselet különböző formái figyelhetők meg, de a végső állapotot nem tartalmazzák, az meglepetés lesz, amit majd a farsangi fotósorozatban fedünk fel, persze akkor már teljes harci dísszel kiegészítve. Vagyis inkább teljes dísszel, mert békeszerető indiánról van szó, a lovacskájáról nem is beszélve.
Peti ma lett 6 éves. Nem magyarázom, mennyire hihetetlen gyorsan eltelt ez a 6 év, úgyis tudja mindenki 🙂
Szerencsés helyzetben volt, mert reggel, délben és este is ünnepelt, ünnepelték. Köszönjük szépen ezúton a Tőletek érkezett köszöntéseket is! Ja, és várunk szeretettel mindenkit vasárnap! Peti 6 éves – reggel, délben és este részletei…
Nem a legjobban sikerült képek, ami a minőséget illeti, de a lényeg a téma, ami jobb nem is lehetne.
Idén egy nagyobb csapathoz társulva külső helyszínen ünnepeltük az év végét. Fodor Mártiékon keresztül jött az ötlet, és rajtuk kívül egy másik ismerős házaspár volt még a vendégek között. Meg persze a gyerekeik, mert ide mindenki gyerekestől jött. Tulajdonképpen nincs mire panaszkodni, bár 1-2 dolog nem úgy történt, ahogy a marketing-kommunikáció sugallta, de ezektől eltekintve mindenki és főleg a gyerekek jól érezte magát. Igazából ez amúgy is róluk szólt, miattuk találtuk ki így, hogy nekik ez mekkora buli lenne. Szerintem az is volt.
Gondolom mondanom sem kell, hogy a gyerekeket nem sokat láttuk, mert mondjuk 40 gyerek nem igényel különösebb szülői felügyeletet. Sőt, a másik különteremben volt egy másik szilveszteri buli, ahol szintén akadtak gyerekek. Tehát ment az ugrabugra, tánc, kergetőzés ezerrel, turbó fokozaton. Mindenki mindenkit túl akart szárnyalni.
Mi pontban 8-ra értünk oda, ami azt jelenti, hogy a vacsora már “tálalva” volt. A Mártiékon keresztül történő szervezés nagy előnye volt, hogy kiváló barack és birs fogadott minket az italkínálatban. Ez egyben a legjobb választás is volt, mert a borok például már közel sem ütötték meg ezt a mércét, a kissé paradicsom ízű házi kajszi és őszi levelkről már nem is beszélve 🙂 Sütit mindenki maga vitt, tehát abból is hatalmas választék volt, az édesszájúak nagy örömére.
A fiúk nem voltak zavarban, érkezés után már a kabátot levenni is alig volt idejük, már rohantak is a parkettra, aztán eltűntek az “alvószobának” kialakított tanteremben, melyet eredeti céljával ellentétben egész éjszaka dühöngőnek használtak. Konkrétan senki nem aludt ott. Meg persze máshol sem. A kidőlt gyermekek szüleikkel együtt elhagyták a pályát.
Azért a táncparkett ördöge címet én csak egy fickónak osztanám oda, de az nem lenne fair, mert előfordulhat, hogy némileg elfogult vagyok ebben a kérdésben 🙂
Szóval volt eszem-iszom, volt kis tánc, kis gyermekkergetés, minden, ami a hangulathoz kell. A gyerekek az evést nem vitték túlzásba (Balázs 2, Peti 1 rántott sajtot jegyzett), de inni aztán annál inkább, szerintem simán megvolt nekik a liter fejenként, ha nem több. Kettő előtt valamivel már nagyon szét voltak csúszva, így hazaindultunk, és csodák csodájára csak itthon aludtak el. Balázs már az előszobában, Peti azért előtte még evett egy kis melegszendvicset.
Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánunk!
2012 szilveszter képekben:
