Kezdjük ott, hogy nem szeretem a baseballt. Vagyis inkább mondjuk úgy, hogy fogalmam sincs, mi az a baseball. (Jó, tudom, hogy egy labdajáték, amire az amerikaik állati büszkék, mert ők találták ki, és kb. senki más nem képes felfogni, mit is csinálnak a pályán a játékosok). A lényeg az, hogy innen nézve egy első ránézésre kifejezetten erről szóló film mégis nagyon tetszett, az már önmagában sokat mond a film értékeiről.
Mennyit érdemes tudni róla előre? Brad Pitt, Philip Seymour Hoffman, Jonah Hill. Kell hozzá egy kis türelem is, mert tényleg baseballal indul, és az első 10-15 perc alatt elgondolkozol rajta, hogy minek is nézed. Aztán a felvezetés után elkezdődik a film, és rájössz, hogy nem is a baseballról szól, hanem a szereplőkről, és máris érdekes lesz. Majd rajtuk keresztül az is érdekelni kezd, mi történik a film baseball vonatkozásában és szerintem ettől igazán jó.
Billy Beane: We want you at first base.
Scott Hatteberg: But, I’ve always played catcher.
Billy Beane: It’s not that hard, Scott. tell him, Wash.
Ron Washington: It’s incredibly hard.
Na meg a színészektől. Mindig is kedveltem Pittet, mert jó színésznek tartom, főleg amikor nem ókori görög harcos hősszerelmes karaktereket visz a vászonra. Itt szerintem az eddigi leginkább “emberközeli” szerepében láthatjuk, és nagyon jól áll neki. A film során több borongós/elgondolkodó beállításnál is Robert Redford jutott eszembe az arcáról. A kollégák szépen kiegészítik a képet a mellékszerepekben.
Amerikai kulturális kirándulásnak sem utolsó, főleg ami a telefonálási szokásokat illeti:
Billy Beane: When you get the answer your looking for, ya hang up.
Tehát egy pihent estén, amikor nem a Fast and Furious 5 kell éppen a hangulatodnak, hanem egy komoly film, akkor ajánlom!
