Múlt hét szerdán elutaztunk Dombóvárra, hogy pihenjünk egy kicsit. Hát az annyira nem jött össze. Mármint a pihenés. Mondjuk már az egész kirándulást annyi kalamajka előzte meg, hogy mondtam is Katának, ez egy elátkozott nyaralás, körülbelül minden közbejött, ami közbejöhetett.
Kezdődött ugye azzal (csak röviden, a teljesség igénye nélkül), hogy a kritikán aluli Erzsébet programos foglalórendszerben rögzített szállásfoglalást először arrébb kellett tennünk óvodai-iskolai dolgok miatt, majd mivel változtatni csak egyszer lehet, a szálláshellyel még külön le kellett egyeztetni, hogy még egyszer csúsztassunk az időponton. Akkor ugye indulás előtti napon hazaküldték Petit az iskolából, hogy lázas, aztán jött szegénynek a mosdóba rohangálás.
Nem baj, azért mi vagányak vagyunk, elindultunk nagy nehezen szerda délután, valahogy négy óra után. Szuper jó érzés, végre úton vagyunk, magunk mögött hagyjuk ezt az egészet. A várost elhagyva kb. 100 méterrel, az autó elkezd huncutkodni (most nem a turbó, a cserélt szelep úgy látszik teszi a dolgát, mert végig rendben ment egész héten, pedig teszteltem nem egyszer). Mint később kiderült, a jobb első fék körül volt gubanc, de erről majd később.
Még némi dombóvári kavarodás után megérkeztünk a szálláshoz, amit az egyszerűség kedvéért jellemezzünk a kritikán aluliként. Nagyon régi és nagyon koszos. No de annyira, hogy (mivel a 7-ig elérhető vacsorát lekéstük) amikor elszaladtam a helyi boltba némi kajáért, akkor Kata utánam telefonált, hogy hozzak Domestos-t is, mert Gergőt így nem lehet letenni a padlóra…
Az első délelőtt főleg telefonálással telt iskola és munka ügyekben, így kicsivel dél után fogtuk az elcsomagoltatott hideg ebédet és elindultunk a Jakab-hegy meghódítására. Kellemes fel-le autókázás után érkeztünk meg Kővágószőlősre, ahonnan az ösvény indult, amely kivezetett minket a faluból, fel a hegyre a Kövirózsa tanösvény állomásait követve. Emberesen megizzadtunk felfelé, sok szépet és érdekeset láttunk, szerkövektől kezdve a fehér mohán és remetebarlangon át a csodás kilátásig.
A túra végpontja az a Pálos monostor rom volt, ahová két éve Orfűről, a hegy mmásik oldaláról sétáltunk fel Gabiékkal. Valamivel este 7 óra körül értünk vissza az autóhoz, és indultunk vissza Gunarasra.
A Kövirózsa tanösvény túránk képekben >>
Folytatása következik hamarosan…