Kezd kialakulni (lassan) a reggeli rutin. Azért az első szóra ébredés egyszeri és gondolom soha vissza nem térő alkalom volt hétfőn, de azért könnyebben kel Peti, mint amire számítottam.
Az, hogy együtt tudunk menni négyen reggel még nem tudom mennyi ideig tart, de egyelőre mindenkinek tetszik.
A suliban Peti láthatóan jól érzi magát, nem panaszkodik, és ha kérdezzük, akkor szívesen mesél is dolgokról, ha éppen nem túl elfoglalt. Mert ugye amikor végre délután megint találkoznak Balázzsal, akkor annyi a tennivalójuk, hogy semmi másra nem tudnak odafigyelni. Nagyon megszokták, hogy az elmúlt 1 évben minden nap egész nap együtt voltak, és most sok a megosztandó élmény. Mindig puszival, öleléssel válnak el reggel és köszöntik egymást délután.
Tegnap Peti az iskolai mogyorópiacon beváltotta az udvaron gyűjtött mogyorókat néhány apró játékra, és azokat elhozta Balázsnak ajándékba.
Amúgy az iskolához is sokkal több dologra van szükség, mint azt valaha képzeltem volna, de lassan minden a helyére kerül, ma már csak egy füzet maradt itthon 🙂 Sebaj, bízom benne, hogy más szülők is bénáznak egy kicsit.
A mai reggel képekben (mobil):
Lssanként belejöttök, mint a hagyományos kiskutya az ugatásba. 🙂