Ahogy azt kell, az új első napján új kenyeret is sütöttem. Nyugodtan kijelenthetem, hogy ez lett az eddigi legjobban sikerült kenyerem. Egy incifinci apróságtól eltekintve. Gyönyörűen megkelt, jól kezelhető volt a tésztája és szép veknit sikerült belőle formázni. A sütés is optimális volt, talán most először igazán cserepes lett a kenyér héja, nem csak kopogtatható, élmény volt szelni és beleharapni. Ja, annál a bizonyos beleharapásnál derült ki, hogy csak egy dolgot nem tettem bele, sót … tényleg apróság a többi hozzávaló arányaihoz képest.
Sebaj, már csak meg kell ismételni ugyanazt, ezúttal sóval. Így legalább csak a kenyér lett sótlan, ez az év biztosan nem lesz az! 🙂
No, és akkor a kenyér:
Gratulálok, legalább ilyen szépen sikerüljön az egész év, a sót még mindig lehet pótolni, kivenni belőle sokkal macerásabb lenne. 🙂