Tegnap este kicsivel 6 előtt hazaértünk a bükkzsérci kirándulással egybekötött szilveszterezésről, és most azt gondolom, hogy a résztvevők nagy része jövőre is itt képzeli el az évzárást. Más szóval nagyon jól sikerült a program, volt kis túra, játék, evés-ivás, bolondozás, környezetváltozás, minden ami kell a jó kikapcsolódáshoz.Szokás szerint a tervezettnél kicsit később tudtunk elindulni, kb. délután 4-kor, de az út nem volt hosszú, autópályán alig több, mint 2 óra alatt Bükkzsérc alatt voltunk. Ott aztán a hiányos táblázás miatt még meglátogattunk 1-2 falut, így a környéket felmérve érkeztünk meg a már ismerős portára, és így velünk alakult ki a végleges létszám: 6 felnőtt + 8,5 gyerek. A pocaklakót nem számolva 2-9 év között alakultak a gyerekek. A felnőttekről ilyen adatom nincs 🙂
Mire kipakoltunk, már kész volt a húsleves, ami igen jól esett mindenkinek. A szállásról inkább beszéljenek a képek, így szóban csak annyit, hogy sok gyerekkel teljesen ideális, ha az embernek nincsenek irreális elvárásai egy kulcsosházzal kapcsolatban. Jobbak a körülmények, mint azt a weboldal suggalta és a fotókon majd látható, hogy a technikai felszereltség is túllép az elvárásokon. Első este vacsora után mindjárt mozit is nyitottunk a gyerekeknek a helyben talált projektorral, de persze volt rendes, pizsamás esti mese is.
Másnap reggel a lustálkodókat is kicsalta az ágyból a friss lángos illata, amit Kata előző este készített be, így már csak sütni kellett. Persze mivel másfél nagy hűtőt telerakott a 3 család kajával, így kb. minden akadt, amit csak megkívánhat az ember reggelire. Az egyetlen kívánnivalót maga után hagyó dolog a kávé volt, de így jár az ember, ha 7 nap alatt hozzászokik a jóhoz 🙂 Reggeli után még szendvicskészítés következett, aztán indultunk is, mert a kitűzött program a Subalyuk meghódítása volt.
Azért minden sokkal lassabban történt a leírtaknál, mert egyrészt nem kapkodtunk, másrészt pedig mégiscsak 8 gyereket kellett megszervezni, abból 6 fiú. A túra pont olyan hosszú lett, amit még energiával bírtak a srácok, hideg nem volt, de azért nem nyitott kabátban rohangáltunk. Persze felszedtünk és átforgattunk minden követ, kavicsot, faágat és a csúcspont az ősember barlangjában történő chips-evés volt, amire reggel óta készültek, mert ugye az ősember is ott ette a chips-et…
Azt gondolom mondanom sem kell, hogy a gyerekeknek összebarátkozni legalább 2 percig tartott, így igazi csapatként működött a 3 iskolás, 4 óvodás és Janka összeállítás. A házhoz visszaérve a maradék levestől átmelegedve már mindenki a bulira készülődött, folyt a társasjáték és az arcfesték. Mivel találtunk jó kis Yamaha erősítőt és nagy hangfalakat, plusz valaki a laptoposokra gondolt és jack/RCA átalakító is volt, igazi partihangzást sikerült csiholnunk az estéhez. A vacsorára készítetett milánói a gyerekeknek is nagyon bejött, meg persze az is, hogy nem kellett utána lefeküdni aludni 🙂 Még indulás előtt Youtube-ról letöltött himnuszunk is volt, igaz a 2006-os, de ez nem zavart senkit.
Elsejére csak kisebb sétát terveztünk. mert az egyik családnak aznap délután már haza kellett indulnia, de a közös flekkensütés még betervezett program volt. Amíg a hús sült, tettünk egy kb. 1,5 órás sétát északi irányba, de persze az Ódor-várromig nem jutottunk el, mert az csak oda 4 óra lett volna. Amióta azonban az erdőn nem lehet áthajtani autóval, ez egy hosszabb túra, így nekünk most nem fért bele. Azért a faluba visszafelé menet készítettünk bizonyítékot arról, hogy ott jártunk.
Visszaérve megebédeltünk, és röviddel utána 2 felnőttel és 3 gyerekkel csökkent a létszám. Persze aznap sötétedés utánra is beiktattunk egy kis sétát a falu esti csendjében, aztán volt még ismét mozizás “nagyvászonnal” és beszélgetés, meg lassan pakolászálás, takarítás, mert másnap 10:00-re át kellett adnunk a házat. Reggel frissen kelve mindent befejeztünk, szokásos reggeli és szendvics kör után visszaadtuk a kulcsokat, még megnéztük és fotóztuk a plébános lakot is, aztán autóba ültünk és a noszvaji kastélyt útbaejtve indultunk bevenni az egri várat.
Persze a kastélyban is téliszünet volt, illetve a várnak is csak a szabadtéri területeit tudtunk bejárni, de a szép kilátást így is megcsodálhattuk a vár falairól. Szerintem 3 óra lehetett, amikor elbúcsuztunk Mártiéktól és hazafelé fordítottuk az Opel orrát. Petiék megvárták, amíg leérünk Egerből az autópályára, és utána nekik rövid volt az út, itthonról 2 utcányira ébredtek fel. Most azt gondolom, hogy jövőre is lesz itt szilveszter, ahogy már jeleztem is fentebb, kisbabával is ideális és még nagyobb kaland lesz! 🙂 Egy ilyen fotón akkor már hárman lesznek:
(a viszonylag sok szállás fotó a korábban már ott járók számára és kedvéért készült)