A szilvalekváros üveg aljáról kapargattam Balázs utolsó falat kalácsához a lekvárt, amikor felmerült a kérdés, hogy vajon, kitől kaptuk ezt a lekvárt, hogy került ide, mert mi csak barackból és eperből főztünk. Balázs szerint: “Ez a lekvár eperlekvár volt, de olyan sok időt töltött a hűtőben, hogy evvé vált.”
Közbevetések
Petinek ma volt a második iskolai úszás. Nagy örömére az úszós csoportba sorolták be a múltkori bemutatkozás alapján, így ma már siklással kezdtek és mindenféle mell- és gyorsúszás tempókat gyakoroltak, egyelőre még a sekély vízben. A végén még állítólag egy kis közös lubickolásra is volt idő a két csoportnak levezetésként. Mindent összegezve pozitív élményként indul ez az úszástanulás.
Balázzsal és Attilával vasárnap ebéd előtt elmentünk kicsit sétálni a Duna mellé. Ahogy átértünk a gáton és már nem látszódtak a házak, Balázs közölte, hogy “alighanem eltévedtunk”. Nem sokkal később az is kiderült, hogy szerinte már lehet, hogy errefelé nem is beszélnek magyarul, sőt, itt még palacsinta sincs!
baba
Ma elöször mozdult meg úgy a baba, hogy Kata már érezte! 😉
első mozgás 2 hete
Ma két hét szünet után először sikerült futni egy jót. Itt jobbra balra látható a 2,22 km-es tétel, amiből elcsalt a lökött felhasználó legalább 2 km-et. Ez van, amikor alkalmazás frissítés után az ember elfelejti bekapcsolni a GPS-t alapértelmezett mérő eszköznek… csak az tűnt fel, hogy nem igaz, hogy még mindig nem volt meg az első km (akkor jelent szóban a progi), aztán gondoltam, hogy a zenelejátszó felülbírálta, de aztán, nem, csak a GPS-t nem használta. Mindenesetre nagyon jól esett végre a mozgás a szabad levegőn, még a végig szermerkélő eső ellenére is, de így legalább teljesen jól vizsgázott az új telefon kartokom 🙂 (még egyszer köszi, kedves halásztelki angyalka!)