Ez már néhány napja történt, de a büszke toronyépítő képeit és művét még nem volt alkalmam a nagyközönségnek is megmutatni. A tornyot (igazából palotát) saját kezdeményezésre és Anyának építette Peti, kis segítséggel. Átadás után egész sokáig bírta, talán egy teljes fél órát is állt, mielőtt elérte a gyermeképítmények szomorú vége…
Nem semmi, nagyobb gyereknek is becsületére válna! Még segítséggel is…
Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy úgy építette ezt Peti egy kis segítséggel, hogy ő adta az építőanyagot, én pedig egy kicsit segítettem építeni 🙂
A lényeg itt az, hogy építeni volt kedve, illetve van most már gyakrabban, ami kellemes változás a rombolás után. Sőt, amit így ő is épít, az utána véletlenül dől fel, ha gyorsan mennek mellette, nem pedig ő maga vet véget a függőleges elrendezésnek.
Nyugodtan írhattad volna, hogy “nézzétek, milyen szép palotát építettem!” Téged is megdicsértünk volna. 😛 😀