Három magára maradt, elanyátlanodott alföldi gyerek mi mást is készíthetett volna magának ebédre. Balázs kukta kézzel fogható mosható segítséggel, Peti passzív támogatással járult hozzá a konyhai munkálatokhoz…
Balázs volt a krumplimosó ember, nagy lelkesedéssel mosta őket, és mosta, és mosta. Aztán pedig adogatta a daraboláshoz, majd ő maga húzta vissza a deszkáról a vízbe, hogy egy kicsit megmossa őket.
Külön is válogatta, ahogy ő mondta: “Balra mennek a nagypapa krumplik, jobbra pedig az unokakrumplik.” A végén az egész tál krumplit (elővigyázatossági okokból a vizet előtte leöntöttem róla) ő borította bele – az unokákká vált nagypapákat – a lábosba.
Virsli persze csak a gyerekek kedvéért került bele, egyébként én csak kolbásszal főzném, de ez most elsősorban nekik készült. Persze mire evésre került a sor, a virsli éppen nem nagyon volt kedvükre való, de ilyeneken már nem akadok fenn 🙂
Ez lett a vége:
Azért nem egészen vége, mert éppen az Gödöllő és Budapest között buszozó Anyának is hagytunk estebédre valót!