szegedi kirándulás

Ezt a hétvégét már egy ideje Szegedre terveztük, mert a családilag egy élményfürdő kupont kaptam a születésnapomra, amit augusztus végéig kellett beváltani, és már nem volt addig másik szabad hétvége. A programot pedig kétnaposra bővítettük, mert a vadasparkban szombat este rendeztek látványetetést.

A két napos szegedi hétvége nem jöhetett volna létre szállást biztosító szponzoraink nélkül: Nikinek és Andrisnak még egyszer köszi az ágyért, jövünk még! 😉 De hogy ne szaladjunk a történések elé, valahogy délután kettőkor indulhattunk itthonról és első utunk még nem a vadasparkba vezetett, hanem mellé,  a Hópárduc utcába, Kondor Gáborékhoz. Itt aztán a gyerekek hatalmas játékba kezdtek, szerintem vagy 3 órán keresztül, így kicsivel este 7 előtt értünk a vadasparkba.

Az első látványosság az alap kínálaton túl a fél nyolckor kezdődő pingvinetetés volt, mondanom sem kell, hogy nagyszámú közönséggel, és emiatt korlátozott láthatósággal. Azért szerencsénk volt, a gyerekek élvezték. Balázs mondta is, hogy mivel ő is tud úszni, szívesen bemehetne-e ő is a pingvinek közé a medencébe?! Végül megbeszéltük, hogy inkább ne.

Innentől volt másfél óránk az oroszlánok vacsorájáig, amit a vadaspark felderítésével töltöttünk, kicsit a szokásosnál tempósabban, mert már sötétedett. Ugyan hoztunk direkt erre a célra lámpákat a gyerekeknek, az nagyon izgalmas, de mégsem lehet olyan jól megnézni az állatokat. Aztán az oroszlánok etetésénél is sikerült elég jól helyezkedni. Kb. 5 méterről láttuk, ahogy “nyugodt” vitában eldől a kecske sorsa és a nagy sörényes abszolút kényelmes tempóban nekilát a vacsorájának. Utána még sétálgattunk a sötétben, megnéztük a hüllős-bogaras részt is, Peti simogatott ezerlábút. Fúj.

Igen csak fél tizenegy lehetett, mire Andrisékhoz értünk, de a gyerekek nem sok jelét mutatták a fáradságnak. Végül azért győzött az egész napos izgalmas program és ki a padlón, ki a kanapén elszenderedett és reggelig aludt mindenki. 8 körül keltünk és egy közösen elköltött reggeli után együtt indultunk el, Andrisék a piacra, mi pedig az Aquapolis Élményfürdő felé (Újszeged, Forrás Hotel közvetlen szomszédságában). 10:20 körül váltottuk be a kupont és vettük meg Petinek a külön jegyét.

Hát ez a hely méretekben elég nagynak mondható, nyugodtan kijelenthetem, hogy nem voltunk még ekkora élményfürdő/strand komplexumban. Ez majd a képeken is látszik, készítettünk néhányat csak úgy az épület belsőről, hogy megpróbáljuk illusztrálni a méreteket. Például itt láttok egy négysávos csúszdát, na azon Peti is csúszott. Sőt Balázs is, de ő csak egyszer (mindketten egyikünkkel kézenfogva, mert ez így van kitalálva, családi csúszda a neve).

Gondolom nem okozok meglepetést, ha azt mondom, hogy a gyerekek jóformán ki sem jöttek a vízből (bár azért sokáig voltunk ott, tehát még alvásra, csendes pihenőre is jutott idő és volt hajlandóság az ifjúság részéről). Nagyon ügyesen búvárkodtak is. Van például egy kép, amin látszólag nincs senki ismerős, na ott a korlát végében a víz alatt megtaláljátok Petit. Talán egy kicsit a keze is kilóg.

Középen a csúszdarendszer alatt barlangjáratok is voltak (az egyik képen látszik is a bejárata), na ez szintén kedvenc volt, illetve a körülötte futó futó saját sodrású “folyó” is nagyon tetszett a srácoknak. Persze jártunk a külső és a belső gyerekmedencében is, volt némi szaunázás is (már akinek) és nagyon jó a kávéjuk (szintén).

A képeken szereplő “csarnok” mellett volt még egy ugyanakkora, illetve a még nagyobb szabadtéri rész. Egy napra épp elég, mire mindent felfedez a látogató. Szerintem már a fiúknak is betelt a pancsolópohár, mert teljes belenyugvással fogadták, amikor fél hét körül elindultunk az öltöző felé. Nagyon klassz volt, mindenki jól érezte magát!

Természetesen még kis fagyizással, villamosnézéssel, péksütemény-vásárlással egybekötött séta következett a belvárosban. A tempót néhol fokozták a Balázs által rendezett futóversenyek, amelyeken azonban csak mi ketten vettünk részt, a többieket nem sikerült lázba hozni. A Kerek Perec kínálatával felrakodva ültünk az autóba, és a vacsorát így a hazafelé út során költöttük el.

Különösebb altatásra már senki nem szorult aznap este. (Bár egy kicsit még sikerült dolgozni is 🙂 )

A szegedi hétvégén készült képek:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük