reggeli séta

Tudom, hogy nem nagy dolog, mások is mennek reggelente gyalog a dolgukra, de mivel a srácok komoly sétának élték meg a “fagyban”, ahogy Peti mondta, feltétlen meg kell említenem.

Tehát azzal kezdődött, hogy tegnap elfelejtettük este az autó a garázsba parkolni, így kint aludt. Ez még nem volt nagy gond önmagában, mikor ma reggel kicsivel 6 után elindultam futni, még láttam is, hogy nincs lefagyva az üveg, nem kell majd kaparni (bár hőmérő szerint akkor még -6 fok volt).

Aztán amikor a gyerekekkel lementünk, szépen indult az autó legurultunk a ház elől az úttestre (ugye az útra átlósan állunk fel, tehát ilyenkor két sávot foglal az autó). Na, ott a motor leállt, gondolom megsértődött a hideg éjszakázás miatt, és nem ment többet, se előre, se hátra.

Ugye a szokásos jött: az ember próbálkozik egy kicsit, közben dudálva kerülgetik, aztán beviszi a gyerekeket a lépcsőházba, hogy ne fagyjanak meg az autóban. Majd egy kicsit még próbálkozik. Aztán belátja, hogy ez így nem fog menni. Kiszáll, hívja az autószerelőt, aki majd jön, de hát addig is a kocsi keresztben az úton.

Egy járókelőt megkértem, hogy segítsen egy kicsit, legalább toljuk le a külső sávba, mert a parkolóra úgysem megy vissza, hiszen 15 centis a padka, és nem lejtős. Ilyenkor ugye nem annyira pozitív gondolatokkal van tele az ember feje. Jó fej cigány srác volt, aki egyből mondta, hogy ugyan már, toljuk fel a helyére. Gondoltam próbálkozni lehet, aztán simán feltettük, mondta is, hogy olyan nincs, hogy ne menjen, ha akarjuk. Jó tanulság, mennyire nem problémának él meg valamit az ember, ha nem a saját gondja, és egyből tud lendületet adni a megoldásnak.

Lassan eljutok oda, ahol kezdtem. Mondtam a fiúknak, hogy akkor most séta az oviba. Mindenki végig jött a saját lábán. Persze azért látszott, hogy hozzá vannak szokva az autózáshoz, főleg ilyen hidegben, de ugye erről nem ők tehetnek. A lényeg, hogy megígértették velem, mindenkinek elmesélem, hogy gyalogoltak el a fagyban az óvodáig. 🙂

Ja, mire Gábor odaért, addigra az autó is indult. Valószínűleg a nem mai gyertyák nem örültek a hidegnek, majd a napokban kicseréljük őket.

Egy gondolat “reggeli séta” bejegyzéshez

  1. Ezek szerint túl nagy nyafogás nem volt a gyaloglás miatt! Ennek nyilván te is örültél. 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük