Ezzel kicsit elcsúsztam, de volt egyszer egy ilyen: pünkösdi hosszúhétvége – 1. nap. Na, mostanra akkor eljutottam odáig, hogy legyen második nap is, illetve arról is beszámoló, fotók.
A napközbeni programon csak csökkentett létszámban vettünk részt, mert a fiúk a bajnokság sorsát eldöntő kézilabda meccsre készültek. Mi ott csak a meccsre éppen megérkezve, vagy talán pontosabb, hogy csak kicsit elkésve csatlakoztunk hozzájuk a szurkoló közönség soraiban. Addig azonban a budai dombokat vettük célba, és ott töltöttük a nap jó részét, főleg az erdőben sétálva, majd libegőzve és végül az erdőben szaladva, hogy időben visszaérjünk az autóhoz, mert ahogy már említettem, némileg késésbe kerültünk, már ami a mérkőzést illeti.
Ezért aztán az eredeti tervvel szakítva visszafelé is a libegőt kellett választanunk, mert így is fokozott tempóban kellett az autóhoz a visszautat megtenni. Ezt egyébként Peti és Balázs roppant élvezte, végig előreszaladva, a napközbeni egyéb tevékenységtől cseppnyi fárdtságot sem mutatva vezettek minket.
De végül mindenhová odaértünk, bár addigra Balázs elaludt út közben, és a meccs eredménye is a srácok elképzelése szerint alakult: junior bajnokként zárták ezt az évet! A mi srácaink természetesen a természet mellett a meccset is nagyon élvezték, meg azt is, amikor már vége lett és szabadon rohangálhattak a pályán, amíg folytak az előkészületek a bajnok csapat köszöntésére. 🙂
