A már hagyományosnak mondható pünkösdi Aracsi-Kuthy családi kikapcsolódás idén a halásztelki bázisról indított kirándulások formájában valósult meg. Pénteken este érkeztünk meg, azzal a felkiáltással, hogy akkor szombaton már egész napos programot lehet tervezni. Mivel azonban a lazítás, nyugalom és kikapcsolódás voltak az alapvető kulcsszavak a hétvégén, így szombaton nem sikerült a kora reggeli friss indulás. Azt hiszem, ezt különösebben senki nem is bánta. A délelőtti reggeli végén készítettünk néhány szendvicset, és elindultunk Visegrádra.
A fiúk természetesen nyomban megszállták az új autót, így már csak a vár alatti parkolóban találkoztunk velük újra. Azért a Toyotát követve is kitaláltuk, hogy a budai rakparton végigautózva mennyire tetszett nekik a sok hajó, híd, érdekes látnivaló. A várba felfelé vezető úton még tartottunk tőle, hogy milyen lesz majd lejönni, mert a korábbi napok esőzései azért jó csúszósan ragadós-saras, emelkedő erdei utat hagytak maguk után. Szerencsére mindenki megúszta a hasravágódást, bár voltak izgalmas pillanatok. A várba felérve minden érdekes dolgot megnéztünk, lefényképeztünk, megmásztunk, illetve azt főleg csak a srácok, de ők nagyon élvezték. Balázsnak talán az volt a nap fénypontja 🙂 Azért a látott és meghallgatott dolgokra is figyeltek, Peti fejből mondta vissza, amit a királyokról hallott az audio-guide-ból.
Szerintem elég sok időt töltöttünk fent, sokat fotóztuk a csodás kilátást is, majd egy jó nagy kerülővel értünk le ismét a Duna partjára, a kompkikötőhöz. Petiák persze végig elöl szaladva derítették fel a lefelé vezető utat. A program kavicsdobálással, vízparti sétával folytatódott és láttunk hullámokra vadászó vizslát is. Amikor végül elindultunk vissza az autókhoz, már látszott, hogy fogy az energia, kezdtek elfáradni a fiúk. Néhány útközben talált bot azért még erőt adott az utolsó szakaszon. Visszafelé a Pilisen át vezető utat választottuk, Peti és Balázs pedig csukott szemmel figyelték az elsuhanó fákat. Hazaérve már megint frissek voltak, így az alvás kitolódott, ami a másnapi szintén nem elkapkodott induláshoz vezetett, de arról majd legközelebb.
Persze sokkal több fotó készült szombaton (4x ennyi), de igyekeztem a legjobbakat kiválasztani.
