Múlt hét hétfőn volt az ovis kirándulás, ahová Peti is elkísérte Balázst. Itthonról autóval indultunk, majd a gyerekek egy nagy parkolóban lovaskocsira váltottak és egy órás kocsikázásra indultak, amit utólagos elbeszélés alapján roppant mód élveztek. A szülők addig a lovasfarmra csoportosították át a gépesített csapatszállító hadosztályt és ott türelmesen várakoztak gyermekeikre. Ezt az időt hasznosan töltve munkatelefonokat intéztem a fák árnyékában sétálgatva és megkóstoltam az ott eszpresszónak hívott italt is, na ez hiba volt.
Amikor a gyerekek megérkeztek komoly zajszennyezéssel kísérve birtokukba vették a területet és szabad játék vette kezdetét. Mászóka, trambulin, hinták, foci, fára mászás volt a program, amíg előkészítették a pacikat a lovagoltatáshoz. Utóbbiból végül kimaradtak a srácok, mert Peti az ígért nagy lóra várt, ami nem jött végül, Balázs pedig türelmesen kivárta a sorát, majd kitalálta, hogy ő nem akar lovagolni, és erre magyarázatot sem kíván adni. Helyette inkább a dinnyés jégkrémet választották.
Dél körül elmentem Katáért, aki váltott az amúgy teljesen felesleges kötelező gyermek felügyeletben, ami leginkább az óvónénik számára tette kellemessé a kirándulást, mert így jót beszélgettek a büfé teraszán. 🙂
A csapat délután négy körül ért haza a kirándulásról, amit az istállók és a fedett lovarda megtekintésével zártak.
