narancsos kacsa

narancsos kacsa

Ez volt az idei karácsonyi vacsora nálunk, és mivel osztatlan sikert aratott az egész család körében, megosztásra érdemesnek találtam. Már csak annál is inkább, mert igazából egy kevés munkával, egyszerűen elkészíthető ételről van szó, ami egészen fenséges és még csak drágának sem mondanám, pláne, ha valamilyen ünnepi alkalomról van szó. A leírást lehet, hogy bő lére eresztettem, de tényleg gyorsan elkészíthető (csak a sütés tart tovább, de közben nem kell rá figyelni, lehet mást csinálni).

Hozzávalók:

  • 6 kacsacomb (egész)
  • 4 szép narancs
  • 1 üveg irsai olivér, vagy más gyümölcsös száraz fehérbor
  • némi étkezési keményítő
  • só, bors

Elkészítés:

A sütést megelőző napon előkészítjük a húst és egy napig a pácban pihentetjük a hűtőben. A kacsacombokat megtisztítjuk és lekanyarítjuk róluk a felesleges zsírt. A levágott zsíros részeket egy edénybe csoportosítjuk és nekiállunk kisütni a kacsazsírt. Amíg szépen nyugisan pöfékel és töpörtyűsödik  a combokat ízlés szerint besózzuk és elhelyezzük abban az edényben, amiben majd a hűtőbe kerül. A fehérbort felbontjuk, és óvatos kóstolással meggyőződünk arról, hogy megfelelő lesz-e a páchoz. Amikor látszólag kisült minden zsír, ami kisülhetett, kiszedegetjük a töpörtyű kezdeményeket és félretesszük. A zsírba belereszeljük két narancs héját (mindenki hite és vérmérséklete szerint tisztítsa meg előtte) és utána belefacsarjuk a levét is mindenestől, nem kell szűrni. Ehhez hozzáadunk még 1-2 dl fehérbort, őrlünk bele egy kis borsot, tényleg csak egy kicsit, és hagyjuk, hogy az egész rottyanjon egyet. Ezután úgy forrón, ahogy van, ráöntjük a besózott combokra. Amikor kicsit meghűlt, mehet lefedve a hűtőbe.

(Hozzátartozik, hogy ahol én veszem a combot, ott nem vacakolnak a comb zsírtól való tisztításával, tehát, kb. 6 dl kacszsírunk maradt vissza a főzés végére. Ha nem ilyet kaptok, akkor lehet, hogy ki kell pótolni egy kis kacsazsírral is a történetet).

Aznapi feladataink véget is értek, már csak annyi dolgunk van, hogy az edénybe kicsit visszadobjuk a töpörtyű kezdeményeket és tényleg ropogósra süssük. Kész is a kellemes vacsora, amihez csak egy kis friss kenyér kell, meg 1 pohár a fehérborból. Azért utóbbiból 2-3 dl még maradjon a másnapi munkához is!

Másnap elővesszük a combokat, reméljük jól kipihenték magukat. Nincs sok dolgunk vele. Mindenestől (combok, teljes pác/zsír) áttesszük egy tepsibe vagy más sütőalkalmatosságba, combokat bőrrel lefelé, és mehet a sütőbe, ahol lefedve sütjük kb. 180 fokon, amíg a húst már elég puhának érezzük. Közben készítsük elő a megmentett fehérbort, reszeljük le még két narancs héját és filézzük ki a húsát.

Amikor a hús már puha, vegyük ki a sütőből. A combokat átmenetileg kiemelve a pác/zsír nagy részét szedjük át egy lábosba, annyit hagyjunk a tepsiben, amin nem sül majd nagyon le a comb. A combokat most már bőrrel felfelé és fedő nélkül visszaküldjük a sütőbe. A cél, hogy a bőrös része ropogósra süljön, ezért figyeljünk rá.

Közben a lábosban a páchoz hozzáadjuk a maradék fehérbort, a narancshúst és héjat, és összeforraljuk. Hozzáadunk egy kis étkezési keményítőt. Ez egyelőre csúnyán néz ki, de ha már nem tűzforró a mártás, akkor kellemes homogénebb megjelenést kölcsönöz neki, lásd a fotón. Ha a mártás nem már rotyog, akkor egy tálalóba kanalazzunk át a gyümölcsösebb részét, annyi zsírt kiszűrve, amennyit jónak tartunk.

Ha ropogós a comb és kész a mártás tálalhatunk. Köretnek burgonyakrokettet ajánlok hozzá, és a képeken is látható Henkell pezsgőt. Utóbbi nagyon jól kiegészíti ezt finom fogást. Jó étvágyat!

Így fest, amikor kész, illetve tálalva:

narancsos kacsa
narancsos kacsa
narancsos kacsa
narancsos kacsa

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük