A hétvége nem pont úgy alakult, ahogyan eredetileg terveztük, de mivel ettől függetlenül szerintem nagyon kellemesen alakult, ezt nem rovom fel neki …
A szombat az eredeti (lényegtelen) elképzeléssel szemben úgy alakult, hogy egy gyors ebéd után terveztünk indulni a tiszaugi szabad strandra, Fodor Mártiék invitálása nyomán. Az ebédről csak annyit említenék, hogy új információkat szereztem a lovacskák táplálkozási szokásairól. Ugyanis ha nem tudtátok volna, a lovacskák nem szeretik a rántottlevest, mert csak a szénát és a zabot szeretik, no meg a tejberizst. Ugye milyen érdekes? Fontolgatom, hogy a National Geographic-ot is értesíteni kellene erről a felfedezésről. 🙂
Tehát ebéd után bevágtuk magunkat a kocsiba, és kb. 31 km után megérkeztünk a Tiszaug mellett található szabadstrandra (érdeklődőknek Kecskemétről ki a 44-esen, aztán a Tisza-híd után a második lehetőségnél jobbra, és egy perc után jobbkéz-felé, voilá).
A helyről csak annyit, hogy Balázs elaludt útközben, kézben vittem a parkolóból, és amikor kinyitotta a szemét, csak ennyit mondott: ” Ez a Balaton!” Nos, ez azért egy kis túlzás, de az utóbbi években a környéken meglátogatott strandok közül nekem is ez volt a legszimpatikusabb. Emberi léptékű, nem volt tömeg, jó volt a víz, és minden vacaktól (csúzda, úszó gömb, miegymás) mentes. Tehát lehet fürdeni és sarat dagasztani ezerrel, ami a legjobb szerintem ennek a korosztálynak.
A gyerekek nagyon jól megvoltak együtt, kb. 3 órán keresztül ki sem jöttek a vízből. Aztán kis sültkrumpli, hideg gyümölcs, Márti jóvoltából mákos hókifli, tehát az árnyékban is élhető volt a délután. Tervben volt még estére fáklyás látványetetés a vadasparkban, de Balázsban már addigra lemerült a Duracell, így Peti másik kívánsága, a bundáskenyér vacsora került megvalósításra.
Vasárnap kellemes bográcsos csirkepörkölt főzés, némi lecsós beütéssel, fagyi és utánfutóban elalvás a kimerült aprónépnek.
A hétvége képekben: