Néha hihetetlen apróságokon múlnak dolgok. A mai reggelen például egy kb. 6×4 mm méretű fényes fekete kavics mutatta meg a varázserejét. Ennek köszönhetően ma Balázs nem sírva vonult be a csoportszobába…
Már az autóban a helyszínre közeledve Balázs közölte, hogy ő ma sem szeretne bölcsibe menni, mert hogy nem szeret. Mármint odamenni. Ott lenni már igen, az rendben van, legalábbis erre következtetünk a gondozók elmondása alapján, mely szerint miután túl van az első 5 percen, utána egész nap minden rendben van, jól érzi magát, eszik, alszik, játszik.
Az udvaron befelé menet még ecsetelte, hogy szép az idő, majd biztosan kijönnek, és akkor lehet motorozni meg sétálgatni. Amikor a cipőjét cseréltük a bentire, már érzékeltette, pontosan tudja, hogy a következő az lesz, hogy “akkor sétáljunk be a szobába”, és kezdett elszontyolodni.
Ekkor jelent meg a könnyűlovasság Peti, kezében egy fényes fekete varázskővel (saját szavai), amit nagy kegyesen egyből Balázsnak adott, aki nagyon örült neki. Próbáltam meglovagolni a pillanatnyi hangulatot: Ugye, milyen klassz lesz, hogy ha nap közben majd ránéz a kőre, akkor a testvére jut eszébe.
Balázs erre kijavított, hogy nem Peti jut majd eszébe, hanem az anyukája, az apukája és a testvérkéje! majd jókedvűen bevonult a csoportszobába, hátra sem nézett, hiába kiabált még utána Peti egy sziát.