A pünkösdi hétvégét Gabiékkal Szarvaskőn és környékén töltöttük. A beígért fenyegető időjárás ellenére (no meg a többnyire elmaradó esőnek köszönhetően) nagyon jól éreztük magunkat, pihentünk, túráztunk, jókat ettünk-ittunk, meg ami még ilyenkor kell.
A poszt végén linkeltem a teljes galériát (le is tölthető, talán úgy kényelmesebb végignézni).
Péntek
Pénteken persze jó másfél órával a tervezett után sikerült elindulni, de azért nem futottunk rossz időt és csak egy motorhibát szedtünk össze út közben. A szállást a leírás szerint pontosan ott találtuk az ABC és a kocsma mellett. A három órás út végén azért már felüdülés volt behajtani a szép rendezett udvarra, ahol a fehér Toyota mellé parkoltuk a sajátunkat. Szerencsére akkor pont nem esett már így szárazon fel tudtunk cuccolni a házba.
Szállás nagyon klassz volt, az emeleten várt minket két szoba, így Peti és Balázs külön aludtak. Lent nagy nappali, felszerelt konyha, másik szoba és a ház körül zöld kert, aminek a felső részébe elvonulva szinte teljesen ki lehet zárni a falut, autókat. Van ott egy bográcsállvány is, azt majd egy másik alkalommal még teszteljük. Mivel az érkezés estéje Balázs szülinapjának estéje is volt, így előkerült innen-onnan két házi készítésű túrótorta és egy meggyes pite is, ami gyorsan eldöntötte, mit is esznek majd a srácok vacsorára (fél tíz körül értünk oda). Gergő is kóstolt, nem panaszkodott 🙂
Szombat
A simogató napsütésben jókedvű (birses) reggelit költöttünk el a teraszon. Mindenki élvezte a friss levegőt, a terülj-terülj asztalkát, és Gergő a terasz szabadságát.
Bár számítottunk az esőre, mert ugye a jósok megmondták előre, mi azért nekiindultunk, hogy elsőnek a ház udvaráról is látható dombtetőre kitűzött zászlóhoz felmásszunk és onnan megszemléljük a kilátást és a következő célt. Az erdőbe érve a többnapos eső után nem ért minket meglepetésként a jó kis agyagos-saras talaj, de a kijelölt utat követve különösebb nehézség nélkül feljutottunk a zászlóig és visszanéztünk a ház udvarán parkoló autókra és a falut körülölelő dombokra.
Itt kezdett egyre jobban esni az addigi szemerkélés után, mi pedig elkezdtük keresni a lefelé vezető utat. Azt ugyan nem találtuk meg, helyette mondjuk egyszerűen “toronyiránt” jöttünk le, fától-fáig araszolva, időnként csúszva, gyerekre vigyázva. Balázs vezette a társaságot, ő is ért le elsőnek, nagyon ügyes volt. A fotókon majd látszik, hogy itt-ott kicsit összekoszoltuk magunkat. A házba visszaérve szárítkoztunk, aztán ebédet készítettünk, lazítottunk. Este hat felé indultunk neki ismét, addigra elállt az eső.
Felmásztunk a zászló mellől is látott kilátóhoz a szemközti dombra, majd onnan egyet kerülve egy másik úton sétáltunk hazafelé, közben mindenféle érdekeset és szépet láttunk, Kata sokat természetfotózott, és végül majdnem este tíz volt, mire hazaértünk.
Vasárnap
A szombati reggeli olyan jól sikerült, hogy ismételtünk, kiegészítve a felső udvar zöld környezetében elfogyasztott kávékkal és narancslevekkel.
Délelőtt a ház körül töltöttük az időt, volt ének gyakorlás, Gergő bejárta az egész alsó udvart, napoztunk, fociztunk, erőpróbát tartottunk. Délután egy óra körül indultunk neki, a cél a közeli kőbánya felderítése volt. Változatos erdei utakon és egy festői tisztást átszelve érkeztünk meg a már nem működő bányához.
Lenyűgöző, nem mindennapi látványban volt részünk, megérte a fáradtságot, amíg felmásztunk a lenti turista úttól a tetejéig. A képek majd magukért beszélnek, és a fiúk is biztosan szívesen mutogatják a sok csodás követ, amit magukkal hoztak. Este visszaérve egy korsó sörrel jutalmaztuk a szomjas vándorokat a helyi italmérésben.
Hétfő
Reggel kényelmesen csomagoltunk és az volt a terv, hogy hazafelé még megállunk Egerben és megnézzük a várat. Itt pont elkaptunk egy klassz XV-XVI. századi fegyverbemutatót, ahol szagolhattunk fekete lőport és meghallgattuk, mekkorát szól egy igazi szakállas puska (no meg hogy miért is volt olyan fontos a várvédőknek). Innen indultunk hazafelé valamikor 4 óra körül.
Mi is volt még ezeken kívül?
– Gergő héjából ette a banánt, sok kenyeret nyammogott el és felmászott a lépcsőn az emeletre!
– Sok-sok csigát láttunk és fényképeztünk a kertben.
– Peti és Balázs talált egy cickányt és ápolták(?). Reggel elbúcsúztunk tőle (örökre).
– Annyi túrógombócot vittünk, hogy még hétfő reggelre is maradt néhány szem 🙂
(persze ezt a csodát főleg a túrótorták és a meggyes pite tette lehetővé)
Szarvaskői kirándulás képekben >>
