a szilvásgombóc kirándulás (… első nap …)

Igen, belátom, eltelt egy kis idő, de akkor most vágjunk bele. Az első nap, meg persze az kevés péntek, ami hozzá tartozik és képek is vannak!

Azzal senkit nem lepek meg, hogy az eredeti tervekhez képest olyan másfél órával később sikerült tényleg elindulni. (jó, itt volt most előre nem számolható körülmény is, tehát csak 50%-ban hoztuk a szokásos formánkat 🙂 ). A lényeg, hogy elindultunk, teletank, direkt az útra készített “vége a tűzvédelem tanfolyamnak” című zeneválogatás be, és irány utunk első Kecskeméten túli állomása, Nagykőrös.

Mondhatnám, hogy a gyerekek ott kérdezték meg először, hogy már megérkeztünk-e, de ez nem lenne igaz. Egészen 69 km-en keresztül bírták (Kmét-Szilvásvárad kb. 178 km). Ott kegyes lódítással azzal nyugtattuk őket, hogy már túl vagyunk az út felén. Ettől eltekintve nagyon jól éreztük magunkat, a gyerekeknek külön tetszett a “Valamilyen Marika” című sláger, bár valamiért következetesen Valami Amerikának énekelték. 🙂

Útközben sikerült tisztázni, hogy mindenki más is hasonló késéssel indult el. Még 3 órán belül voltunk, mikor elhagytuk az Eger vége táblát, és elkezdtünk kapaszkodni. A föl-le jobbra-balra kanyargós utat a srácok nagyon élvezték, és minden kedvükért tett kisebb fékezésen hangosan kacagtak, dőltek jobbra-balra. Annyira jók voltunk időben, hogy többször megálltunk, hogy teret engedjünk Kata természetkímélő botanikus hajlamának, így végül egy nagy csokor mezei virággal és egy másik csokor bodzával érkeztünk meg Szilvásgombócváradra, ahol különösebb nehézség nélkül, mondhatni elsőre megtaláltuk a Dobó István utcát és a Roxana magánszállást.

A szállásról szóban már meséltünk, de röviden annyit, hogy szerintem a kirándulás tematikájából adódóan (nem akartunk egész nap ott lógni) tökéletesen megfelelt, ára is rendben volt és még elváráson felüli szolgáltatásokkal is találkoztunk (Wifi az egész telken, levelibéka a medencében, szalonnatolvaj rágcsálók, estébé).

Mire a házigazda mindent megmutatott, addigra a többiek is befutottak, így kezdetét vette a szobák elfoglalása, a hadseregnyi ellátmány beraktározása és a pálinka kóstolgatása. Vacsorára a hozott tápszerekből fogyasztottunk, melyek közül kiemelkedően sikeres volt Attila “első” túrógombóca.

Reggel mindenki frissen kelt a kb. 7:00 és 10:00 közötti ébredési időszakban. Gyorsnak nem mondható, viszont estig kitartó reggeli és némi szendvicskészítés következett. A 18 alatti srácok nagyon méregették a medencét, de az ismerkedés egyelőre ezen a szinten maradt. Hiába, túl voltak öltözve.

Indulás után hamar kiderült, hogy lassan haladunk (bár sietni nem akartunk), mert Balázs a szűk keresztmetszet. Ehhez állt be a tempó, és a nap vidáman telt. A Szalajka-völgybe mi Gabóval kisvonattal mentünk fel, a többiek persze sétáltak.

Fent találkoztunk (Toldival* is) és együtt mentünk fel az ősember barlangig, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. A társaság nagyobb része onnan még nagyobb magasságokba tört, de mivel már jól benne voltunk a délutánban, mi nem tartottunk velük. Peti akkor már panaszkodott a lábára, bár a véres vízhólyag ugye már csak a házban derült ki este. Azért volt hiszti keményen, hogy ő is fel akar menni…

Azt gondoltuk lefelé is vonat lesz, de addigra kicsit visszatért a gyerekek ereje, így végül is közösen a gyaloglás mellett döntöttünk. Lefelé láttunk mókust, őzet, pisztrángot, szóval csupa érdekes dolgot, valamint hajóztattunk leveleket a patakon. Klassz volt.

Aztán kezdtek nagyon gyakran felkéredzkedni, és ebből lett az, hogy a végén szerintem legalább 3 km-en cipeltük őket és a hátizsákjaikat vissza a házhoz. Nem kell mondani, hogy mennyire jólesett, amikor a faaprítás közben a balta végre kimozgatta a vállamat a 23 kilós Peti okozta zsibbadásból. Kb. itt tartottunk a vacsora előkészületben, amikor a többiek is befutottak, így onnan sok kézzel gyorsan mentek a dolgok. A két fronton induló paprikás krumpli végül a bográcsban futott össze és nyerte el végleges formáját. Vacsorára és még két reggelire futotta belőle 🙂

Altatni senkit nem kellett. Mindenesetre aggódva feküdtünk le, hogy vajon Peti lábával mit tudunk kezdeni, hogy lesz a másnapi túra. Utólag kiderült, hogy minden aggodalom felesleges volt, nagyszerűen sikerült a második nap is, de erről hamarosan.

Folyt köv.

* Az első napon készült képek a teljesség igénye nélkül:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük